Történetünk
APÁM, STEX ALFRÉD
Ede nagypapa 1914-ben bevonult és csak 4 év múlva tért haza, megjárva Doberdót és Isonzót. A háború következtében családunk anyagi helyzete megrendült, így apám, a kis Alfréd, korán megismerkedett a pénzkereset egyszerűbb formáival - snóblizik, snúrozik – így járulva hozzá a családi be- vételekhez. Apám iskolái befejezése után először kézbesítőként dolgozott a ,,Money” Értékforgalmi Bankban. Ott szerette meg a pénzt, majd magánzólett. Először tőzsdézett, majd figyelme a szerencsejátékok felé fordult.
Példaképe Szemere Pál unokaöccse, Szemere Miklós, akit még Ferenc József tiltott ki Bécsből szerencsejáték-szenvedélye miatt. Lutri, tőzsde, kártya, kocka, lóverseny, agárverseny, fogadások, kaszinók, lokálok voltak pályájának főbb állomásai.
A fogságból 1946-ban tér vissza. 1947-ig újra lubickolt a játék- és befektetési lehetőségekben. 1948-tól 1956-ig, mint a ,,Rákosi Mátyás” Takarékpénztár dolgozója, be kellett érnie a Békekölcsön jegyzésével és a TOTÓ-val. 1956 után megnősült, s attól kezdve az egész családunk élt az új lehetőséggel, LOTTÓztunk.
1963-ban apám újra nősült. Anyám ( szül.: Dohány Piroska ) új színt hozott életébe. Házasságkötésük ideje egybeesik a tárgynyeremény sorsolások és nyereménybetét könyvek bevezetésével. Majd megütik a főnyereményt. Megszületek ÉN.
Kis családunk szépen gyarapodott. OTP lakásban laktunk, nyeremény - autón közlekedtünk. Megtakarított pénzünket apám műtárgyakba fektette.
1989-től – korára való tekintettel – apám a nyugodtabb szerencsejátékok felé fordult. Már csak a bingó és a kaparós sorsjegyek hozták lázba. Bár egyre több a kaszinó és legálisan működnek a pénznyerő automaták, ez idő szerint csak a hazai lóversenyzés helyzete árnyékolja be felhőtlen örömünket…
Ifj . $tex Alfréd
Képek: Pálinkás János; Fortepan/Budapest Főváros